vörös hajad lobbanása
lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőid szórtad
a betont tördelő hőségben
rám villant szemed
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még felém hintettél egy
mosolyt és karcsú tested
beleolvadt a mindenkibe
mosolyod zsebre vágtam
ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd helyresimítom
