Meggyötörten, élve hagyva
fulladozom kínjaimban.
Eret vágott rajtam a sors,
s az éjfekete alkonyat most
rám borul, s érzem
kifut belőlem az élet igéje.
Hányatottan, megalázva fekszem
utam közepén, s várom
átrobogjon rajtam újra és újra
gyászt hordozó életem.
