Szorítsd szívedre keservem

Ó, kedvesem,
mondj valamit,
mely nem azt kutatja,
hova lett a fizetésünk!
Ó, kedvesem,
bezárt bennünket a másfél szoba-konyha,
mozdulatlanok vagyunk,
mint a bútorok,
beporosodva.

Mutasd,
mit kaptál a rohanásért,
mutasd a kezed,
és mondd, hogy pihenni fogsz ezentúl,
és mosolyogj hozzá,
hadd lássalak így is!

Gyere, ölelj meg,
titkold, hogy remeg a térded,
gyere, szorítsd szívedre keservem,
gyere, nézzük,
hogy kopog ablakunkon az esőcsepp,
töröljük le leheletünket
az üvegről!

Látod, kedvesem,
ilyen a te költőd,
bort prédikál, és vizet iszik,
gyűlésekre is eljár hadonászni,
és a felkért hozzászólók előtt
elmondja, mi fáj.

Látod, kedvesem,
ilyen a te költőd,
sötétedés előtt hazajár,
s legszívesebben
vacsora nélkül lefeküdne.

Gyere, bújj hozzám!
Mondd azt,
ilyennek láttál pár évvel ezelőtt is,
nem megszokott még minden mozdulatom,
gyere,
égessen össze a bőröd!

Beszéljük meg a csendben,
mi végre is élünk!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2011-01-30 07:51:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-30 07:51:49