okuló

nincs oka sosincs
ennek a furcsánkék bánatnak
csakúgy rámugrik a sarokból
kitárt karokkal keblére ölel
éles metszőfogakkal rágicsál
néha még jól is esik
keresztülnézni a szemüvegén.

egy kicsit mindig erősebb
nálam a birkózásban
felülkerekedik a nevetésen
a könnyűt lenyomja egy
ügyes cselgánccsal

fenyőillatot varázsol mintha
egy erdőben lennék egymagamban
megijedek egy pillanatra,
lehet jó sokáig is bolyongok

de úgy de úgy de úgy
kikacagom
amikor végre meglátom a füstöt
és a házikót, érzem a mézeskalácsot
és letelepedek a
kandalló tüze mellé.

Ebben a képzeletbeli házban pedig
semmi semmi sem kék, csak a kezemben a toll.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-24 16:45:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 16:45:17