ferdeszemmel figyelnek

nyúzzuk a napot

bár sütne éjjel is

besüpped a tudás

együgyű

élethalálharca

nyeregbe pattan a hajnal

üget egy délibáb-cél felé

egy perc alatt

közömbösen üvegesen

szertefoszlik

kecsegtetése

jóságlabdákkal

dobál az Isten

mint hatalmas acélgolyók

kékzöld

benyomásokat hagynak

velős igazságcsontokat törnek

nyomtalanul

tűnik el az a

tollkupaknyi kámforos

lelkibéke

a sztrádán stoppol a

szánalom nagy kékesszürke

ballonkabátja alól kilóg

rojtosravált kötött

teherpulóvere

kínujjával feltartaná

a járókelők festett

fémérzékeit de ez a

robotosult társadalom

már megtanult beprogramozva

fittyet és göröngyöt

hányni a koporsókra

betéve tudja a részvét definícióját

a kézszorítás alkalomhozillő

mértékét, egy műmosoly pontos

szögét, egzakt gödörráncait.

és hogy néhányan

memóriánkban nonszenszeket

tárolunk, ferde-értetlen

szemmel vizsgálja eső-sámán-

táncunkat egy

zártvégű gondolaterkélyről.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-24 16:37:29
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 16:37:29