Fák
kiment a hárshoz minden délután
örökké fújt a szél vonzotta a hárs
fehér fények ólmos kobaltok
ölelték és a hószag sokáig
nézte a fát a férfira emlékeztette ahogy
vetkőztette mint ő a törzsről a borostyánt
vak dühében káromolva sírva
felsértett tenyérrel öklözte megaláztál
a férfit látta könnyek nélkül állt
megsebeztél suttogta a lány
megsebeztelek?
magában rebbent vallomás
a lelkeddel sebzel
a test csak öleli a lelked csendjét
a lélek olyan mint szemed alatt a karikák
a mézga mit gyermekkoromban szedtem
olyan akár a fa amire madarak szállnak
madarak? mosolyogtál
madarak
minden titkát nekiadta azt is amit nem vett észre
szerette benne a dió ágát a férfi
rájuk emlékeztette téliekre amint
kérgükön a fagy sebet hagy
csupaszon büszkén merj így szeretni
moha északi oldalon imára kulcsolt ág
a szél karakán táncot lejt utolsót
dió koppanása hallga a földön
elteszem neki mosolygott a lány
leírta a magányt hideg rózsák keretezték
arcát a lázé előrebukva megrázta magát
szent őrület kávé kibírjam reggelig
Mózes csipkebokra hideg kékekben ég
szőke sugarak copfba fonják hajuk
csillagködöket varázsol a Nap mézszínekből
skorpió hava félénken ébred
messze már a dércsípte kökény
este elmesélte férfinak a borókát
északi szél fújt hegyek felől láttatta arcod
hideg fényekben égett nem érdekelték
a lány szavai
merev messzenéző pillantás
éjfélkor a kutya a küszöbön feküdt
monoton mozdulatokkal elhúzott test
opálossá váló kutyaszemek a barnából
mint a hirtelen ködé a vetés felett
a diófának regélte el kéreg életét
Hold hallgatta a fa elfordult
elmesélte önmagát siratva?
soha nem tudta meg
állt mint a fák
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-22 17:41:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-22 17:41:45