Menekülésirányjelző fény


Minden azért van, hogy a jó eljusson hozzád,
de már mire odaérne, nem jut.
Megtartanák maguknak.
El kell venned.
Én néha direkt náluk hagyom.
Aztán figyelem őket, látszik -e rajtuk?
Látszik bizony,
mint a sorszámkijelző a hivatalokban.
Kiszámoltam az irányárat,
mert nem mindegy, hogy aludni megyek,
vagy szórakozni veszem az irányt,
ott pedig bárki is lehetnék,
de én most csak a két melled között lennék
Szerelmes -öles gyermek.
Nem unatkoznánk,
mert közös emlékeket pakolnánk el,
régieket nyitogatnánk.
De nem, mert inkább legyek álma életednek,
mint akit, ha megismersz, kiábrándulsz belőle.
Mikor lelked újra hamis álmok közt kirándul,
másodpercenként múlik az idő,
sejtenként az élet.
Nyikorgó temetőkapukra van írva,
nem ért semmit az életem, mert nem szerettél.
Aztán, amikor meg jó, akkor figyelj nagyon,
nyálcsöppenésig tudd, hova bújhatsz
az elől, ami jön.
Birodalmi lépegető.
Világít tornya vagyok vágyaimnak, vihar van,
látják ugyan a fényem,
csak a vihar felől jön nem menekvés.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-21 05:47:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-21 05:47:49