gondolatfoszlányok a buszon

Az egész kopár Alföld egy nagy, keserű mosoly.
De szeretem.
Száraz ágon vackor-álmok kárognak.
Óbégat a nyomor.
A zord vihar itt mindég a
legágrólszakadtabb cinegét tépázza.
Bezzeg a lovak! A lovak szabadok!
Szilaj ősi erő lakozik bennük.
Bár patkójuk mágnesként köti őket
az önző, szikár talajhoz
Fejüket büszkén az ég kék tavába mártják
Lemossák a bánat barna mocskát.

Ám a vas akarata szent.
A parasztnak húznia kell az igát
hogy ez az anyátlan, meddő föld
jövőre is teremjen
valamicske
könnyes szemű búzát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-15 21:36:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-15 21:36:44