elmevándor

árnyékban szeplőtlen az önpusztítás
ne gyomláld ki a sivatagot körülöttem
söröröm egy kávészagú délelőtt
csak annyira vagyok komoly
mint egy bolond bohóc a pódiumon
mert nem érti hogy rajta nevetnek
kezedből hullik a borostyánnyakú igazság,
ó, áldott Ritmus
miért bújsz meg egy elfeledett
zongorakotta megsárgult borfoltja mögött?
Szeresd az embert annyira,
hogy nem mutatsz neki könnyebb utat!
mert mindég azt választja majd
amelyik erősebben sodorja az élmény felé.
dinamika. téged sosem ismertelek fel.
Lehet, hogy csak szűk sikátorok közepén
súroltuk egymást,
és én jól mellédlőttem.
nyurga gondolathömpölyeg a tollamban megint
hasítsd ketté az élet
sárga fájdalmait...
nem huszárkodom én, anélkül is
bővelkedem csillagtövisekben
logika a mondatokban?
Apám! már régen nem megy
ha a te kezed, az enyém is reszketve remeg
sterilizáld a lehetetlent.
a sírás nem szempont,
a sírás gyengeség. gyengédség. fuvallat egy
messzi hegyről, ahová a szeretetemet száműzted.
csakis azért hagytok el, önző disznófejű álmok,
mert az nekem jó. de ez egy kalap szar.
kuncsoroghattok keresztetvetve ó bűnös
hajnalbanszült félistenek
mit bánod, ha légy mászik a pogácsán
belesütöd az ő vérét is
és kemény lesz mint egy rendszámtábla.
de ha csendes, puha, nedves helyet keresek,
mindig az elmémbe zárkózom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-15 21:30:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-15 21:30:33