fülelő

A hozzáállás, kérlek, az, ami
legelőször válik ezüstté a holdfénytangó lábnyomain.
Lassú, mívelt, kidolgozott szonetthúrokon
áztatja könny, sósabb a tengernél,
szárítja bánat, keserűbb a pászkánál.
Csillagteste ha lecsillapodik
szellőszárnyán elugrándozik
s mint a pajkos, képzeletszemű gyermek,
Cupidót játszva
belenyilall
két ember közti rezdületlenségbe
és mindketten beleszeretnek a csendbe.
a kis ezüstös meg csak
kacag, csengő hangon,
ó, hogy nevet
de ezek a nagy hallgatásban nem hallják
csilingelő jókedvét.
Pedig egy mosoly hangja sem volt még
ilyen szélesen ilyen szép.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-15 21:20:04
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-15 21:20:04