Mórotz Krisztina : Zöld és Vibráló fehér

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37354 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Konta Ildikó 4 órája
Tóth Gabriella 21 órája
Vajdics Anikó 22 órája
Nagyító 1 napja
Wesztl Miklós 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szokolay Zoltán 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Tóth János Janus 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Tálos Barbara 4 napja
V Varga Zoltán 5 napja
Valyon László 5 napja
Tamási József 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Petz György 7 napja
Nyári László 8 napja
Vezsenyi Ildikó 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Minimal Planet 1 órája
az utolsó alma 2 órája
nélküled 7 órája
mix 17 órája
Így írtok én 21 órája
történések 23 órája
argumentum 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 1 napja
Vendég 1 napja
leállósáv 1 napja
törmelék 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 2 napja
Pssz!Ich-ézis 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
Zöld és Vibráló fehér





Tenyeremben lakik a tenger dagálykor
ujjaim közül dokkolt porszemek peregnek a tegnapi napra
polipok kapaszkodása vén időbe nincs szerető
illanó percek magukba halt órák
két kagyló beszéde
melyik az igazi mit rejt a gyöngy a mélyén
kihívást Nő sikít ellopták Tavaszod
porszemek kikötve Ararát hegyén
Conchita sírása kagyló mélybe
szíven üti a gondolatok tánca
Lisszabon lankái felett

Fújj el egy Gyermekláncfüvet


Tejo mögött a dombok kék párába öltöztek
és látod ezüst hajfonatát a hegynek
a lankákon kecskék legelnek
Narcissus itt pihen ahol Isten mezítláb jár
víz színén botlik egy kecske lába
víz Sodrása Charon ladikját
hozzávágja
Tejo dombja megremeg egy árva pipacs
vetkőzni kezd
Gyász ez vörös Sírás
pogány rituáléja a természetnek
Gyönyör



Lídia nyakszirtjén láttam a tegnapi napot



mezítláb sétáltam füveken
ahol legvékonyabb a bőr éreztem citrusillatát
a hangafű úgy nőtt ahogy Lídia sorai a papíron
Kesze- kuszán nevetve mint a hajnal igazul
Lídia már nem törődik azzal ki mit mond
nem akar egyedül lenni mint én
képzelete szárnyal a szél fest akár Alvaro lilát narancs mellé
haját cibálja szél.a zöld és a vibráló fehér
az örökké vibráló fehér mindig fehér kék lila fehér
Tejo mögött féktelen szabadság mesél


Kiülök a diófa alá estikék szerelmébe
nyugodt vagyok Fernando hamisan énekel
tegnap elmesélte az öregasszonyt megírta szemét
ráncokba fogant szemét fényét kukorica lisztjét
kedden elmesélte csalánból szőtt életét
Semmi kiáltott Magára zárt ajtó és Juhsajt
érted? a nagy Semmi Két lány mindkettő kövér
öregedtek bajuszka mórikált sötét ....
mit Éreztél? El El onnét




Tejo feletti alkonyi fény


A marhák lassúak kövérek Gazda sovány Pattogó
pedig azt hittem hasonlít az állat az Emberére így van pedig
sárga foggal énekel mellettem Ricardo a padon
Rozina árnya múúúú Felnevetek
lidércrigó napba repül alkonyi kép Tücsökcirpelés
szárnyait rebbentve rám néz
Fekete tollait égeti Szentiván Éj

Parázson Égett szerelem lehunyja szemét álmodó szeretés


Ikrek hava mindig Ikreké


Szerelmek Fáradt vándorok örökké Szomjasak
Artézi vizek ajkakon körbejár a korsó
A Szerelem ilyen Rohanó Részeg Látomás


Tejo felett az ég karikás szemű
Nem alussza ki magát szép kompozíció


gyöngyvesszőt ültettem és diót mindegy mikor
Azt mondták olyan nincs hogy kékdió
Lídia hangját messzi viszi a szél
Cédrustól nem hallom mit beszél

szó-ra-ka ti-ki-ta-ka

Vártalak mondja Lídia beleharap egy almába
Ez a legszebb szó várlak a Borostyán kobalt ingben sétál
lassan Kúszik a Hold körbefonja
álmos lián lusta macskanő
balettcipőben sétálok minden éjjel
nem tudod nem érzed Nimfák szegélyezik utam
Kócos Sorokon játszom tenyerem égeti a Hold
érintem arcát fényt lopok
sárgadinnye ízű illatot

an-tan-té-nusz lefekszem a tulipánba kis csepp

hajamra hull és minden ragyog

kékdió

zöld piszke
orrod hegyén legyecske

az ég haragos lilába vált





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-13 18:05:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-13 18:05:34


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-20 17:54   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 17:20   Napló: Minimal Planet
2020-10-20 16:33   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 14:21   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 13:41   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 11:57   Napló: nélküled
2020-10-20 10:57   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 10:56   Napló: az utolsó alma
2020-10-20 05:00   Napló: Hetedíziglen
2020-10-20 01:26   Napló: mix