ami van.

ami van, az forma légtérben
olyan barnásan aranylón
kavargó macskásmamuszban
kiálló égető fogakkal a
gyógyszertár előtt.
csak ma fúj a szél a
meg nem születettekre és
az őszhajú gyümölcskosarakra.

Valahogy mindig van
egy tücsöknyi hitem
a világ ártatlanságában
de megbomlik az a
kevéske hajad mégis abban
az iszonyban amit
kontynak nevezel.

egy szabálykönyv előttem
- csak akkor nyitom ki, ha
már késő.

feszítsd fel a fejed
félvonalait.
haragvón hajhászod
a hithálókat.

mi tartja Bennetek
a tartást?
mi tartja bennetek a lelket?
miért éreztek szívből közömböt?
és jajgattok aprócska kínjaitokért
naphosszat nyavalyogtok pedig ti is
hogy tudjátok, aminek lába van,
előbb-utóbb elszalad.

fájsz a pirosért.
vérből kezdenéd újra?
megint megtiltanád a szenvedélyt?
robotolnál, hogy visszafordítsd azt
az elázott, elszakadt, kifordított,
ijesztő fekete árnyékesernyőt?
borzadsz-ijedsz ha csak ránézel is.
olyan nyomorék, olyan szánnivaló,
olyan elveszett-kopott...

Együttérzel vele, és
hagyod, hogy
hazarepítsen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-07 19:33:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-07 19:33:19