féligkész szürkületbe
hajlik a hátad
görbe gerinced
már nem veszi fel úgy
a ritmust, nem;
sárgán
már csak a vakolat
pattog
s te azt tapasztod
mikor a falra
akasztod
felgyülemlett
gyűrött ráncaid.
mint deres faágak
lélekszirmaid
bebugyolálnak
takarod takarod
a holnapom.
keresem keresem
a tegnapom gyérecske
felhőtáncait.
