Látod, hiába mentél

Látod, hiába mentél,
senki se ment utánad.
Hitted, aranyra leltél,
és rajtad máz a bánat.

Tulajdonképpen így élsz,
két nemlét közt a hittel.
Nem késő még, ha megtérsz,
hogy költő vagy, te hidd el!

Másnak hiába mondod,
mert nincs rá semmi szükség.
A gondod a te gondod,
s belülről jön segítség,

a belső végtelenből,
ahol te vagy a kozmosz.
Úgy is maholnap eldől,
hogy viszonyulsz magadhoz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-05 14:19:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-05 14:26:26