Ráégett ajkamra a szó

Hozzá szokott a szívem a csendhez,
amióta verseket írok.
Soha nem dicsér, nem fegyelmez
engem senki, míg menni bírok,

nem nyomja sehol senki papírra
még a legsikerültebbeket
sem, pedig a szívem még kibírja
az öröm-okozta terheket.

Nem sokáig. A tehetségesnek
választott és fiatal költő
eléggé gyorsan Gyuri bácsi lett,
elillant két gyors emberöltő;

három könyv, néhány antológia,
itt-ott meghívás, találkozó -,
nem lettem soha szerencse fia,
mert ráégett ajkamra a szó.

Tudom, hogy jobban írók is vannak
szép számmal, s persze, rosszabbak is,
és mégis mindig másban fogannak
jó versek, az enyém mind hamis?

Csak nekem nem lehet igazságom?
Soha nem vagyok elég erős
ahhoz, hogy versem másoknak ártson;
maradok terhektől viselős.

Attila azt írta, harc az élet.
Az én harcom nem volt átütő.
Annyit én mellőzve is remélek;
még nem leszek a következő!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-30 05:53:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-30 05:53:34