Ráégett ajkamra a szó
Hozzá szokott a szívem a csendhez,
amióta verseket írok.
Soha nem dicsér, nem fegyelmez
engem senki, míg menni bírok,
nem nyomja sehol senki papírra
még a legsikerültebbeket
sem, pedig a szívem még kibírja
az öröm-okozta terheket.
Nem sokáig. A tehetségesnek
választott és fiatal költő
eléggé gyorsan Gyuri bácsi lett,
elillant két gyors emberöltő;
három könyv, néhány antológia,
itt-ott meghívás, találkozó -,
nem lettem soha szerencse fia,
mert ráégett ajkamra a szó.
Tudom, hogy jobban írók is vannak
szép számmal, s persze, rosszabbak is,
és mégis mindig másban fogannak
jó versek, az enyém mind hamis?
Csak nekem nem lehet igazságom?
Soha nem vagyok elég erős
ahhoz, hogy versem másoknak ártson;
maradok terhektől viselős.
Attila azt írta, harc az élet.
Az én harcom nem volt átütő.
Annyit én mellőzve is remélek;
még nem leszek a következő!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-30 05:53:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-30 05:53:34
