Hobbes noteszéből 6

A feltámadás nyomorúsága

Kozmoszcilinderben
didergő nyúl vagyok.
A közönség elszéledt,
gazdám, a varázsló alszik.
Kezdődhet a produkció.



Egy óceánnyi pillanat volt

Sírt,
majd zuhant 90 évet.
Sírt újból a vénasszony
kórházi ágyán.
"Haza akarok menni:"
Egy óceánnyi pillanat  volt.

Sziklák voltunk

Sasok nélküli sziklák voltunk.
Akkor bátortalanul egy
könnycsepp megindult arcodon,
bátortalanul egy
könny megindult arcomon.
Ami a leglágybb bennünk
találkozott és szövetséget. kötött.
Mint amikor testedben éltem,
mint mikor lezártam a szemed.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-28 10:42:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-04 09:01:09