osztálytalálkozó

szét vagytok csúszva. legalább
ennyi jutott eszembe rólatok.
a képeket nézem. úgy körülbelül
húsz éve, hogy már és egészen,
meg talán. semmit sem változtál.
és igen, persze nem annyira,
és sokra, nagyon sokra vitted,
hát gratulálok! látom, igen,
mondd, csak mondd, hallgatlak,
majd úgy teszek, mint, aki figyel
rád. igazán szép család, nos, igen,
csalárd a férfinép, megértem én,
hát igyunk a kegyes hazugságokra,
vagy az úgy százötvenhat perce
metsző migrénre, mindegy.
akkor utáltalak. most nem tudom,
ki vagy (te vajon tudod?). bambulok:
milyen érzés magaddal életfogytig
összezárva. már magamat is unom,
de tettetem, hogy nem, pedig
nanáhogy igen. erre inni kell.
aztán hátha zavart mosolyunkon
visszacsúszhatunk úgy körülbelül
húsz évet, pontosan ezerkilencszáz-
nyolcvanvalahány kócos, hovatovább
ártatlan és akkor még őszinte mintha
változatlanságába. talán sikerül.
legalább egy túlexponált pillanatra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-21 22:37:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-21 22:37:55