Emberszabású kirohanás

Fotelbe huppanva.

Jóságos majomarca volt a hangulatlementének.
Csak néztem a címeres pálinkáspoharat,
értetlenül hallgatva közben,
egy kutyának címzett női monológot.
A kertes házra leszállt a hóhatár, míg valahol,
egy távoli poszter mögött -mindegy hogy melyik-
kelni kezd egy nap.


Gombnyomás.

Honnan tudnám melyik a majom,
az énekverseny győztese, a zsűri, a közönség,
vagy a köztes űri hangulat, vagy hogy van e
menekülési útvonal,
más nevetésbe, másféle könnybe innen?

A könnyek közti makogás visszhangja,
ráül az éteri légre, vágtat felém, lovagol rajta.
Üvegszilánkok reccsennek civilizációkészülékemen,
ahogy összecsapok vele a poharammal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-20 15:53:38
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-21 17:01:47