minden vacakol
ezen a barom reggelen
a síkok eltömődve
tűnnek el velem
a reggel mintha rogyna
térdre hullna le
és én a kv narkómba
csapkodok bele
ilyen bolondan még
nem voltam soha
bevagyok csavarva
bolyhos pulóverokba
és sálam tekergődzve
mintha folyton fojtana
rohadt egy anyag
de a meleg csókokra
emlékeztet engem
és fogra hogy harap
végig ér a sál
a nyirkos ég alatt
és fulladok is persze
de az a füsttől is lehet
