Vers-váró szonett
Meddig kell még várni a versre,
mely betölti a szíveket,
olyan, mint az isten kegyelme;
elérhetetlenül lebeg?
Egy égre-lőtt pacsirta vibrál,
megfoghatatlan, mint a vers -,
lelkedben csorba kés kapirgál,
és nyugalomra sose lelsz,
csak, ha a végső bizonyosság
rábír arra, hogy ne keress,
szorítsd össze a panaszos szád,
versed nyári viharba szórjad.
Mindenképpen magadra vess,
ha nem mondanak semmit rólad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-12-12 20:37:02
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-12 20:37:02
