Úgy szólt
mint az elhallgattatott
és átlengett a csenden
fényre fésülte ki az árnyakat
mielőtt ránk esteledett
s a konyha kövére leült közénk
Mióta nincs
azóta érzem így
izzását a lámpasötétnek
visszanéz rám a múltból
homlokom mögül
belém simul mint testbe a lélek
s magamra maradok újra
nélküle
