Elhervadt, mire odaadtad

És ha ebben a beszűkült világban
tilos az álom, tilos tüzes csillagokat
dobálni a plafonra; kigyullad az ágy,
terítő, faliszőnyeg, ijedősek a gyerekek,
megrémülnek a valóság tűz-leheletétől,
jég-leheletétől, indulj a világba!
Indulj kormos csillagaiddal, inged alá
rejtett pofikájukból kikandikál a láng,
úgyis bizsereg a talpad, nyüszítesz, mint
egy kölyökkutya, felfalnál mindent
ki-se-nőtt fogaiddal, öregedő ágyékoddal
összemocskolod a tiszta lepedőt,
kezdheted megint a nagymosást, teregetni,
cibálni a fregolit úgyse bírod már.
Nem leszel nagyapó, szakállad visszafelé nő,
homlokodon simulnak a ráncok, hazug mesék
nincsenek, mese nélkül kiherélt az igazság,
mire vársz, lódulj, hiába sietős a bilikézés,
lányaid apró feneke megéget, kapkodsz,
keresel, ugyan mit? Elherdáltad a
színes kavicsokat csillagokért, mivel játsszanak?
Elöntötted a tiszta vizet. Kimért szuszogás,
lerúgott takarók, az álomtól össze gyűrt,
pici rózsa-arcok szorítanak össze,
hogy szét ne szaladj ezerszeresre,
gyerünk, gyerünk! Tanítóbácsi, írtam egy verset;
jaj, ne bánts, apám, jaj, ne bánts, tekintet,
falra szegezett lelkiismeretem, szívem
megrándult, mint elernyedt álomban a kar,
egy szál virágot keresek neked, riadt
angyal, szerelem, bársonybőrű tűz,
légy menedékem e csenddé őrült igyekezetben!

És ha nem találsz harmóniát
e harmóniával zsúfolt pusztaságban,
ne keresd! Esendő vagy, amíg élsz.
Ostort fogj a kezedbe töviskorona helyett,
tereld össze a lézengő világot,
csak ne lássa senki: az ostor is remeg a kezedben,
mint a kenyér, amit elejtettél,
mint a liliom, ami elhervadt, mire odaadtad!                





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek, Tudósítás a Kis utcából, Kővirágok (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2010-12-07 07:02:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-07 07:02:09