Rohanás

begyűröm vidéki szürkeségem a nadrágba
elfáradok a meztelen falak bámulásától
csorbaszájú nők vánszorognak az utcán
buszokat hánynak a hidak, az alagutak
az autók riadtan szaladnak a sugárutakon

mosolyogni nem lehet
kiradírozott arcokat
visszarajzolni sem érdemes
körbeveszi őket
ezer férfi meg nő ágyéka
a szexnél csak a pénz fontosabb
tócsákba tömörítik a sietős lépteket
elhagynak kijáratokat, nyílásokat
s ahogy befordulnak sarkon
eltapossák az illatokat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-05 21:32:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-05 21:32:54