Megnyugszol mégis
Küzdeni kell, ha utoljára is,
az hiteles, ha magad nógatod.
A szemhatáron dacosan megáll,
s égő ingével babrál a napod.
Régen tudod, hogy bátor nem lehetsz,
de önmagadhoz mérve gyáva sem,
olyan vagy, mint a sok-sok millió,
ki hegyre járva gyakrabban pihen.
Merengve ülsz a tépett, tiszta lap
fölött, és átjár ezer gondolat,
hogy verssé váljon, mint a félelem,
a láncra fűzött csillagok alatt.
A külvilág nem éget legbelül,
a titkaid itt benned izzanak:
a lelked attól perzselődik át,
hogy megérint az áldott pillanat,
s repülsz, mint ifjú álmaid során,
egy ismeretlen közelít feléd,
- titokzatos és érthetetlen ő -
megnyugszol mégis, mintha értenéd.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Tekintet, 2009/4.
Feltöltés ideje: 2010-11-23 07:14:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-23 07:14:22
