Ítélet alatt
Éhezünk a földön, sír, aki lenn él,
lassan már a saját húsodból ennél.
Pontosan annyim van, amennyi vagyok,
hiénafiakra tetemet hagyok.
Céljaimat többé nem is kutatom,
nincs jó és rossz, csak egy nagy marék atom,
ujjaim szorosan egymásba fonva,
mint egy ima foglya, ülök egyedül,
mégis kézenfogva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-09 16:36:18
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-09 16:36:18