Ítélet alatt

Éhezünk a földön,      sír, aki lenn él,
lassan már a saját      húsodból ennél.
Pontosan annyim van,      amennyi vagyok,
hiénafiakra      tetemet hagyok.
Céljaimat többé      nem is kutatom,
nincs jó és rossz, csak egy      nagy marék atom,
ujjaim szorosan      egymásba fonva,
mint egy ima foglya,      ülök egyedül,
mégis kézenfogva.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-09 16:36:18
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-09 16:36:18