Kiált a lélek...
Erről nem beszéltem,
volt idő mikor féltem,
s nem éltem
úgy, hogy boldog legyen létem.
De reméltem.
Ó azok a vágyak,
melynek céljai tárgyak
vagy ágyak,
melyek oly buják és lágyak.
Maradtak árnyak.
Ez néha feldereng.
s szívem nyughatna, de reng
s vér kereng
vadul. Egyszer csak csend terem.
Elmém elmereng.
Majd lelkem kiáltott
s emelt fel mind, ki állt ott.
Már kilátok.
Ők elhozták a világot,
mint egy virágot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-05 13:19:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-05 13:19:21
