Törés

A kőre nem köpök,
és nem törlök
az arcomról könnyet.
Hogy áruló lettél,
hát legyél, ha neked
így könnyebb.

Határozott lány
határozott így.
Másból is kér, hisz
amit tőlem kap,
nem enyhít
vágyat és kínt.

Ha kérsz, hát kérj,
te tudod, neked
mi mennyit ér.
De ne sírj vissza
belőlem időt,
egy apró részt
szerda vagy
péntek délelőtt.

Beszéljük meg?
Ugyan mit és miért?
Hogy vesztesként
bután nyeljek le
cukrot méreg után.

Szeress így - mondod,
hisz te annyira és igen.
Rosszul döntök,
ha döntök, mert
jól nem dönthetek.

Átok fed átkot,
kő borít követ.
Üres kézzel,
megzavart tolvaj,
lopva kotródom el.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Népszabadság, 2001.