Nem vagy
Őrizlek, mint a reggeli kávé ízét a számban, vagy a desszertét ebéd után; a cigarettáét, aminek sokáig rabja voltam, s még most is kísért, annyi füstmentes év után
Őrizlek, mint azt a különleges színű kavicsot, amit a parton találtam és gyakran csodálva a kezemben dédelgetek
Az én kavicsom…
Őrizlek, mint ahogy cserépkályha őrzi a meleget, didergős éjszakán
Őrizlek, mint a vágy bíborában fehéren lobbanó, sohasem érzett beteljesülést
Őrizlek, mint a sebeket a csuklómon, amiket akkor ejtettem, amikor olyan elviselhetetlenül fájt, hogy nem vagy
Őrizlek, mint ahogy Páris őrzi Szent Mihály útján az őszt, nyögő lombok alatt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-30 12:54:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-30 12:56:50
