Tudás

Kéj volt.
A tudat kéje, hogy megtörténhet,
A kiábrándulás kéje, hogy ilyen egyszerű.
Hogy nincs tűzijáték, és nincs feloldozás,
Hogy nem lesz más, mint bármikor máskor,
Mint bárhol bárkivel.
A tudás kéje; ahogy hozzámérsz,
A tudás kéje, ahogyan máshoz érhetsz.
Az a perverz öröm, ami szinte már sok,
Hogy én Tudom, kik azok a mások.
Már tudom, mit szeretnek, és tudom, hogy hogyan,
Hogy volt, akinek jobb volt, és volt, aki szenvedett,
És hogy legtöbbjükben ott izzott a harag.
Én nem haragudtam,
Annyira nem is kívántalak,
És volt, akivel jobb volt,
De azért kicsit szerettelek,
És kicsit őszinte voltam,
Pedig tudtam, hogy nem szabad,
Sírni akartam, de nem tettem –nem szabad!-
Volt, akit akkor, ott jobban,
De soha nem szerettem senkit
Annyira, mint ahogy régen
Téged.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.