Szigeti György
A halálra ítélt
Az nem tud már ujjongani,
akinek nincs miért,
mert kénytelen bevallani,
reszket az életért,
lépten-nyomon eszébe jut
a nyúlfarknyi idő,
amennyit még ő élni tud,
ő a következő.
Halálra ítéltek sora
érezhet így belül,
előtte finom vacsora,
eheti egyedül,
jön a hóhér két fogdmege,
megfogják, elviszik,
oly udvariasak vele,
egy kortyot még iszik,
és ettől bátorságra lel,
egy búcsúdalra gyújt,
s amíg bátrabban énekel,
a hóhérbárd lesújt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-26 06:48:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-26 06:48:09
|
|
|
