A frázisok és a forma
Hol a megfontoltság, a körültekintés, a prudencia-patent? Hol a kitapogatás lassú nyugalma? Amikor az ötletesség elsül, az útmutatás késik, a fül süket a tanításra, a vonakodás kicseng, de nem veszi fel senki. A segítség, a jó tanács távolról figyeli, megáll e önmagában a bölcsesség, mint rutin? A leleményesség kiformálódna, de hirtelen túlcsordul. Az irgalom, a kegyelem viszont aktív, a hála, a jó indulat működik, csak nincs, aki dekódolja az igét. A szorgalom, az odaadás beindul, a tanulság kezdene felnőni. A lélek kész, de az akarat lusta, az érzékek és a gondolkodás hibernált, a test erőtlen, elrontja a pillanatot. Az ész az ösztönök helyett is megszövi a fátylakat. Előresiet a tudás, lefutja az intuíciót. Mégis tohuvabohu a főszöveg. A lábjegyzetek viszont önálló életet kezdenek élni s ez talán megmenti a tekintélyt. Ah! A nyelv nem beszél bele többé, a szerző csak azért is - bontja tovább a textust. Megfeszülnek az inak, az idegek rájönnek, munkaidő van, a zsigerekben ébredés tör ki: a méhek ráeszmélnek, hogy nincs méz, a csontokban mégis képmutató öröm. A metafora-allergia tünetei. A kéz fogódzót kutat, de csak a konnektort éri el. S kihúzza a számítógép csatlakozását. Holnap is nap lesz. Kötelező aludni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2010-10-16 11:18:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-16 11:18:22
