Az aoristos vége

Ez az ajtó utoljára még. A levegő, ahogy
a résbe beszorul. Ami benne kockára
fagy ott.  Ami rövidebb lett,
a nap, a föld, a nap. Az ég.

Ez itt egy árnyék, lassan szétterül. A
miből készül, mintha lenne még, úgy
hallgat magáról, most csak súlya van.
Érzi a testét, már csak belőle van.

Mit kezd a téllel. Ha teákba hull a csonttá meg
keményedett  dió. Kiszáradt fa helyén sötét
füst, szivarba préselt fél utáni csönd. Üresre
bontott konzerv. Tartósított nem ennivaló.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-13 21:46:16
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-13 21:46:16