Őszi idill

De vigasztalan megy tönkre a föld;
Tört cserepekre esik szét a táj.
Még az ég is füst-barnára pörkölt.
Mély szürkeségbe mélyülve fáj,
hogy, minden zöldet elnyom a köd.
S nincs sehol, eltűnt nyom nélkül a nyár
Békétlen várom a rideg éjeket;
S nyüzsgölődve nézem, mikor virrad meg.

Egy szomorú kert, egy keskeny út nekem
az élet ma is. Hisz csendre int isten.
Jaj nélkül mégsem lehet, nyöszög bennem
sok elmondhatatlan panasz, keserűen
néz fentről a Hold míg felszítom tüzem;
Torz álmok várnak az ágyban, érzem
És mégse félek, nincs mitől! Nincs, nincs!
Diribdarab zsömlém - meddig tördelhetik?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-10 21:14:25
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-10 21:14:25