Csillagnéző mesevers

- kitárom a szívemet, szélesre nektek;
belefér a világ, pedig oly hideg;
Üljetek térdemre -, míg a szám mesél,
körülöttünk már csillagos az éj.
...Volt egy csillag, lámpafényes, kormos csillag.
Alig világított, alig pislákolt - amúgy, éppen csak.
Mindig kérdezték az emberek,  mi lehet;
Miért olyan kormos, olyan gyenge fényű az az egy?

Meghallotta ezt egy izgékony-mozgékony suhanc,
felnézett és azt mondta: felmegyek megnézem, s elsuhant.
Néztek utána, egyenesen felfelé szállt, mint egy madár,
Kezével éppen-hogy hajtotta jó akkurátusan magát.
- Hát ez elment, de mikor jön vissza?  -  sopánkodtak.
- Nemhogy elszaladt volna , hozzon nekem gyufát
- mondta valaki - És nekem sót -, szólt közbe egy másik
Nem telt belé két perc, már repültek ők is,
- Úgy kell nekik, mért nem hallgattak?  - mondta egy harmadik
No, erre már ő is emelkedett, de visítva, mert félt.
Félt a magasban...Így esett meg, a suhancot utol is érték.
Aki csak szállt-szállt elől, senkire nem nézett
Ám egyszer csak elérték az igazi koromsötétséget.
Újra visítani kezdtek,hisz körbevették őket a félelmek.
De a suhanc nem zajongott, elővett egy elemlámpát,
Akkor megnyugodtak, de nem is tehettek egyebet;
csak repültek- repültek őutána, így utaztak egy hetet,
Aztán, egyszer-csak, nagy későre  megérkeztek.
Egy szép nagy csillag volt, Igazi formás kerek,
mint egy szép cipó, valamivel nagyobb a Holdnál.
Nézték, nézték, istenem, milyen gyönyörű - opál
és rubint az egész felülete, elmondanám, valódi drágakő
Vegyen mindenki, ahányat elbír - mondta a suhanc vezető.
De előbb le kell mosni a csillagról a kormot.
Tisztogatták, söprögettek, hát nemsokára ragyogott.
- Készen vagyunk -, mondta suhanc - Indulhatunk!
- Ó, de hiába mondta. - rázták a fejüket: itt maradunk -
mondták az asszonyok és gyönyörködtek a kövek szépségében.
- Ó azt nem lehet - kiabált a suhanc, - na és a gyufa, meg a selyem?
- Mikor megyek még a boltba? Igyekezzünk!
Na, erre elindultak, hisz igaza volt, - nincs lisztünk,
mondta valaki és megtömte zsebeit rubintokkal.
Mentek, szálltak lefelé nagy örömmel, meg sem álltak,
Míg vissza nem értek a saját falujukba. Akkor már  éppen esteledett
Megszokott helyükre ők is leültek és nézték az eget.
Egyszer csak feljött a Hold, s az a kis csillag is mellette mosolygott.
Felálltak és ugráltak, mert az lett a legfényesebb.  Annyira ragyogott,
mint egy rubint az ég közepén, elegáns lett....
- becsukom a szememet, reggelig veletek;
belefér sok álom, égi és földi egyveleg;
Bújjatok paplan alá, odakint dúdol a szél,
körülöttünk még, csilagos az éj.
"Volt egy csillag, lámpafényes, kormos csillag
Alig világított, alig pislákolt - amúgy, éppen csak.
Elindult oda fel egy kis suhanc, megnézte  mi lehet;
Miért olyan kormos, olyan gyenge fényű az az egy?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-08 22:45:31
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-08 22:45:31