Góbé ars poetica
Pattogj ne tűrj, perzselj szívem sárgás-lilán
hisz füstöd nincs, üss - ellobbanva, rozsdás villám,
Nem sújt szembaj, látod a bűnt, ne védelmezd;
Rosta legyél rosszat égesd, bűnszavát tüntesd.
Mond a jónak, kályha lettem, melegedj meg.
Inas kézzel szórd önmagad a tieidnek
Hamu alatt várd ki bölcsen a lehülést;
Aztán szítsd magadban a zendülést
Ripsz.-ropsz, égj szét, s égess, ne lassan beszélgess!
Gyújtószálka vagy, ha égetsz, egyszer élhetsz;
Ne nézd - másnak -, hány élete füstölög ma -
Légy igazi napalm lobogj fel gyújtogatva.
Nincs megtorlás, szétég a rossz, de szét te is.
Főnix fia, kék-gyöngyvirággal mennybe visz,
Mint verhetetlent, elragad, nem őrlődsz fel;
Visszatérsz őseidhez felemelt fővel...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-03 12:35:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-03 12:35:56
