Ez az élet

Vannak olyan csodák, amelyek
valóságnak is felfoghatók;
eddig hányszor kaptam kegyelmet,
búcsúcsókot és útravalót,

ha hebehurgyán nekivágtam
a céltalan, nagy utazásnak,
vakmerően, sohase bátran,
tudva, hogy mindig megbocsátnak?

Nincs olyan szél, amely segíthet
a céltalan, vergődő hajón,
hiába hoz ezernyi kincset,
annyi kincs nincs a földgolyón,

amennyivel megválthatná az
összes elkövetett bűnöket,
könnycseppje sincs, a szeme száraz,
ám belül igazán sírni kezd.

Végső bajban mindent merni kell,
vállalni a gyávaságot is,
eljön majd az utolsó siker,
eléget mindent, ami hamis;

művirágot, műszívet, s olyan
szenvedést, mely csak paródia,
rózsát, melynek csak virága van,
ámde nincsen semmi illata.

Annyi erőnk mindig létezik,
hogy elviseljük mások baját,
több érzés több szenvedés, pedig
az együgyű mindent megbocsát.

Minden dolog nehéz, mielőtt
valahogy leegyszerűsödik,
sajnáljuk a halálba-menőt,
más út arra most sem létezik.

Kit az isten oly nagyon szeret,
fiatalon hal meg szenvedés,
embertelen gyötrelem helyett.
Ez az élet, ennyi az egész.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Írás, Alföld, Tekintet,
Kötetben: Legyen valaki veletek, Tudósítás a Kis utcából, Kővirágok (Budapest, Budapest, Miskolc, 70, 97, 99)
Kiadó: Magvető, Orpheusz, Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-09-29 15:38:47
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-29 15:38:47