Legyen áldott mindegyik

Idő kevés, a munka sok,
reparálnak az orvosok,
vérnyomást, tüdőt és epét,
Herkules dicső erejét
plántálják belém, bizalom
áraszt el, mintha fájdalom
illanna belőlem tova,
egy állatorvosi lova
vagyok az orvostudomány
művelőinek, valahány
híres kór rajtam látható,
mint egy lehorgonyzott hajó -,
hozzám kötöttek nyavalyát,
majd felmutatnak száz csodát,
hogy még élek és dolgozom,
az isten lábát megfogom,
ahogy mondják errefelé,
lelkem már rég az ördögé,
fogást eddig még nem talált
rajtam a halál, a galád.

Magamat el nem engedem,
önként nem adom a nevem,
szentségnek csak az élet az,
munka, szerelem az igaz,
a szív gyűlöl gyűlölni itt,
ezzel már lassan megtelik,
a szív csak szeretni szeret,
valóságos, nem képzelet.

Ami egyszer van, többet ér,
ami kétszer lesz, nem kenyér,
ígéret, vágy és óhajok -,
ettől hitetlenebb vagyok,
a tarthatatlan helyzetet
néhány száz évig is lehet
fenntartani, mert elhiszi
akinek sokszor hirdeti
a hatalom-tulajdonos,
az elnyomó, a birtokos.

Mondják: csak egészség legyen,
törvény, önkéntes fegyelem.
Nekem ezekből is jutott,
mert mindig vannak orvosok,
akik ismét segítenek,
felkarolnak, ha elesem.

Adassék dicsőség nekik,
és legyen áldott mindegyik!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-29 14:39:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-29 14:39:55