Kísértés napja
Határozott szorítás ágyon,
kilincsen, akaratodon,
és igába verve heverne
napszőrű pásztorom.
Mi tart még, csak járom,
a fal kereksége, szégyen,
hogy a kánon ül diadalt.
Vállon átfúródó
üdvözült tekintete seb,
belobbantja a lehetőségeket,
de az a dióbél-meleg
mozdulat fönnakad mindvégig
látod?
Ott, az őrtorony keresztjén.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-25 16:22:49
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-25 16:22:49
