Alsónadrágban (korr)

ösztön... ösztön... ösztön...
rémülten néztek szüleikre
azok egymásra
majd mindenki rám
mert már ledobtam dzsekimet
aztán az inget
a gombokat szinte letéptem
nadrág... cipők... zoknik...
az alsó maradt
nem mertek megszólalni
    csak az őszi víz csobogott
           ahogy kijjebb-kijjebb küzdötte magát
a felborult horgászcsónakot a lassú szél a part felé sodorta
részeg?
miért nem kiáltott?
amikor már láttam kiér
s a partról nyújtogatni kezdtek felé egy evezőt
fogtam a ruháimat és félrevonultam
a távoli fasor mögött öltözködtem föl
nem néztem hátra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-19 18:11:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-19 18:11:39