Vedd el ó Uram






          


Irígységemet, acsarkodásomat,
mely éles késhegyként réved elmémbe
Vedd el kérlek , ó Uram!

Félelmeimet, szorongásaimat,
mely bénító méregként mélyed szívembe
Vedd el kérlek , ó Uram!

Gyengeségemet, lustaságomat,
mely langyos posványba toszgatja
ajándék napjaidat
Vedd el kérlek , ó Uram!

Konokságomat, makacsságomat,
mely kősziklás zátonyként választ el
édened kertjétől
Vedd el kérlek, ó Uram!

Nyegle pökhendiségemet,
mely öldöklő csizmával rúg
a világ s az emberek arcába
Vedd el kérlek, ó Uram!

Kétségeimet, kételyeimet,
mely kihúzza lelkem lába alól a talajt
Vedd el kérlek , ó Uram!

Lázongásomat, hitetlenségemet,
mely folyton csak tagad
és Téged gyaláz
Vedd el kérlek , ó Uram!

Ám, ha mindezt mégsem tennéd…
A Te bölcsességed szent…

Legyen akaratod szerint,
de legalább annyi bölcsességet adj,
mellyel  megérthetem végre
akaratodat!

Amen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.