Téli hangulat képek







Csepergős reggelre ébredtem  már megint….
Álmatag lustaság fátyollal betakar.
Égboltnak hóhéra pallossal suhint
s elmémnek sejtjei, mint fuldokló zivatar
táguló pupillám áramló résein
lomha léptekkel elébem toppannak...
...................

Mocsmodék köd takarja a tájat,
didergő dér darálja a reggelt.
Nehezen ébredvén tüsszentek egy párat
s kiömlik belőlem eme képregény...
.......................

Hideglős télidő sajgatós szelei
átjárják csontjaim zihálva és fázva.
Sapkák és kabátok - zord idők jelei.
Odakünn vacogás - itt benn meleg kályha.
.....................

Nyavajgós téli nap nyámnyila nyomora,
nyikorgós nyákolmány nyekereg a gyomromba'
Csepergős esőcsepp, vagy talán már hó?
Szótlanul kaszál a kínköves
depresszió.
........................

Nyákomlós, körködös, nyomorgós reggel.
Fejtetőm talpától nyílvessző suhan...
Fáradtan, leverten csörög már a vekker
s lelkemnek zubbonya a mélységbe zuhan...
..........................

Megfagyott anyaföld, mint dermeteg kőtömeg...
Fáznak a galambok varjak és verebek.
Szunnydó életmag földrögök keblébe’...
Kisarjadt vágyaink felkavart nedűje...
Álmait szundítja - s feltámad jövőre.
...........................      

Jégcsapok lógnak le ereszek aljáról
Hófödte kucsmában szenderget a rét...
Csizmák és kalucsnik cuppannak a sárban
s Földanyánk méhében megdobban a lét
új tavaszra váró sejtelmes fuvallata...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.