Gyászoló barátomnak
Síri csendben s félhomályban
könnyünk csordul, talpig gyászban
kit szerettünk, tovatűnt...
föld porával elvegyült.
Szólni bármit vajmi nehéz,
mit is mondhat a józan ész?
Lázadozni ugyan lehet,
de végsősoron nincs felelet!
Megszületünk, s halált várunk,
de teljesül majd minden álmunk?
Jutunk örök dicsőségre,
vagy vár reánk a semmi fénye?
Szónoklatok...vélemények...
ám nyugalmam ÉN lelém meg.
Tudjam: szívem s lelkem erős,
Hisz bennem lakik az igazi hős!
A nap eztán is újra felkél,
rigók füttye himnuszt regél...
Kalandokra hív az élet,
nehézségek...s szép remények...
Emlékezünk minden évben,
gyertyák gyúlnak est ködében...
Múló bánat...síró szemek...
fogadd fájó részvétemet!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
