égszilánk a matracon

miért hurcoltál magadba,
fekete-fehér emlékeid mélyére,
hogy megalázz, hogy eltűnjél
új álmaid sötét erdejébe,
hol lüktetéseinket hordja a szél?

komolyan haragszom, sőt írtózom tőled,
mert nem érted a gyönyör hullámait
reszkető testedben sem, ha ráglak,
csak néma vágyak rángatják hiú rácsaid,
vacogó fogaidat, combodat és
minden nőiességedet,
de mégis félsz tőlem?
vagy csak nem akarsz követni
ha a kétségbeesés sínein szaladok át
a szikrázó megaláztatások zenéjében -
mert nem csak azt szeretem ami érdemes
ami szívemnek vigasz?
de mondd, mi lenne belőlem,
ha nem követnék el hibákat
és nem harcolnék örökké, szerelmes szenvedésemért
ami értelmet ad bűnös fanatizmusomnak -
rossz lenne szenvedés nélkül szeretni téged
távol a magány rejtett örömeitől
és a gyötrelem bábjátékaitól.
nagyon rossz lenne





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: égszilánk a matracon (Írók Boltja, 2010)
Kiadó: Barrus
Feltöltés ideje: 2010-09-06 21:38:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 21:38:56