partravető

lebegtem a vízen,
s élveztem az ég csendjét
mellyel együtt úsztam
a tudatlanság élvezetében

kínokból válogattam és
az ég alatt utam lett az idő,
míg a hullámok között
kerestem fényed szigetét

melyre templomot építek
hogy benned bűnös lehessek -
féltékenyem imái halott
lelket kértek kábítószernek

már bódultan állok felettem
az égbolt, alattam hullámok
és várok a napra a sötétségben
ha leugrok majd a partra vessen

ahol a tényleg te vársz ugye rám
s megfoghatom kezed, hogy újra
érezzem ereidben, hogy folyik
el életünk benned körbe s újra
meg merem majd kérni kezed,
ha ott fekszel mellettem és
felváltva számoljuk a víz hullámait,
amíg csak lélegzem melleden,
piszkálod ingem gombjait előbb
ledobom, hogy lemérjem életünk
lejtőjének tetején állva, hogy
ha újra leugrom, kisodor-e a víz
a melletted folyó vágyak partjára.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: égszilánk a matracon (Írók Boltja, 2010)
Kiadó: Barrus
Feltöltés ideje: 2010-09-06 21:32:57
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 21:32:57