je t'ai marionett

egyedül néztem végig, hogy
fuldoklom az ablaküvegén
remegve, rángatva a zárat,
emeltem fel porcelán arcod a porból
lógó testedet simogattam
s egyedül teremtettem
életet a pillanatoknak
melyekben érted éltem,
de most úgy érzem
ismét egyedül vagyok,
te benned valahol kevés
a marionett mesterének
ki véres ruhákat gyűjtene,
hogy ne apadjon ki
az érzelem, amikor
őszinteségről lenne szó
mihez nagy bátorsággal
kötök zsineget a baba
nyaka köré, mert az
igaz szerelemhez
alább ad elveiből,
hogy maradjon zsineg
magához láncolni a babát,
hogy ő lehessen a játék,
melyet mindenki
szerelemnek néz
s táncolnak vele együtt
míg meg nem szárad
a selymen az alvadt vér





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: égszilánk a matracon (Írók Boltja, 2010)
Kiadó: Barrus
Feltöltés ideje: 2010-09-06 21:12:16
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 21:12:16