kitépett hajszálak a szemetesben
ülök a hideg szürkeségben,
egy csupasz égő vibráló sercegésére
dúdulok és várom, hogy megtörjön a csend
amit nyitva hagytál testemben
nyöszörgő nyugati szél belekap
vágyaink üres hintájába és nézem
ahogy cseppekben vánszorog az idő
a radiátor alatti műanyag vödörbe
a nyitva hagyott csap harmatos
tükrén folyik le szívem kontúrja
lassú, egyenetlen rajzokat hagyva
meztelen rúzsaid elkent foltjain
az erénytelenség undorító hegyeire is
felviszem hátamon a keresztet érted
és melléd fekszem, ha akarod
örökmécsest gyújtok szívemben
érzem, ahogy kiéget mindent,
és csöndesen elalszik.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: égszilánk a matracon (Írók Boltja, 2010)
Kiadó: Barrus
Feltöltés ideje: 2010-09-06 20:36:45
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 20:36:45