Átkozott fejfájás



Fejem ismét kongó doboz,
démonok daliás dongó hada
fejszével, kalapáccsal, vésővel
kínoz.

Miért e szörnyű reszkető frász?
Imbolygó fények, bódorgó léptek,
körkörös szédelgő románc,
s még a hideg is kiráz.

Zsongító hajnaltájt kezdődik mindez,
ereimben a vér visszafele jár.
Pirulák hada veszi fel a páncélt,
de a fájdalom konokul ellenáll.

Dél elmúlt már jócskán, teli a bendő,
zsibongó fejtetőm, mint  bécsi keringő,
szobámnak sarkából plafonom búbjára
révülten indul el utolsó útjára...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.