sóhaj a sugárúton
boldogok a villamosok
nem felelsz
csend van
alkalmi jó
neoncsíkok állnak sorban a patikában
kimarad egy nap
jönnek a fehérek
protestáns falak mögül
ökölbe szorított arcok
szájuk szaga itt maradt
mintha a pályaudvari nyilvánosból
vásárolnák az ihletet