felállsz
elejted méltóságod
azt mondtad nem akarsz delfin lenni
felboncol a holdsugár
ma tiszta vagy és éber
elszorul a szavad
határokat keres
vállad rázkódik fázol
a kapualjban megcsókollak
magadba ragadsz
tűnődve siklik ki a remegés
puhán bámul az utca
bámul a sűrű mély
