Villanella elvetélt vágyakról
Hord a föld, visz az ég… csak le ne vessenek!
csak le ne csússzak egy fekete lyuk torkán!
segítség, elvetélt vágyaim még élnek!
Fölöttem fodrozott, jólfésült fellegek,
szavam vad viharral versenyre kelt orkán,
hord a föld, visz az ég… csak le ne vessenek!
Fellebbenti fehér fátylait a lélek,
fájdalmam feketén forr halvány homlokán,
segítség, elvetélt vágyaim még élnek!
Jöhet ármány, végzet, vaksi véletlenek,
követhet látatlan egy sunyi gömbvillám,
hord a föld, visz az ég… csak le ne vessenek!
Meg nem harcolt harcok, kudarcok gyötörnek,
döntnöm kell valóság s álmok válaszútján,
segítség, elvetélt vágyaim még élnek!
Szállj, lélek, nem félek, gyalog is követlek
és cipelem testem, viseltes porruhám.
Hord a föld, visz az ég… csak le ne vessenek!
Segítség, elvetélt vágyaim még élnek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-28 09:52:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-28 09:52:15
